Vakond

A vakond a vadászterületén akár 100 méternél is hosszabb járatokat készít. Az ásótevékenységről a felszínen nagy számban jelentkező vakondtúrások árulkodnak. A vakondok állománysűrűsége és az alagútrendszerek hossza szoros kapcsolatban áll a földigiliszták gyakoriságával. A járatok átmérőjét a vakond úgy alakítja, hogy azokon keresztül könnyedén közlekedhessen. Az alagút fala a gyakori használat következtében egészen simává válik.

Szinte kizárólag a föld alatt elejtett élőlényekkel táplálkozik. Kedvenc zsákmányai a giliszták, cserebogárpajorok, lótücskök, alkalomadtán nem veti meg a dögöt sem. Növényi táplálékot nem fogyaszt. A járatrendszer egyes pontjain a vakond éléskamrákat képez ki, amelyekbe elsősorban harapással mozgásképtelenné tett földigilisztákat halmoz fel. Kivételes esetben egy ilyen raktárban akár 2 kilogrammnyi gilisztát is összegyűjthet. Ezek az eleven, nem romló tartalékok teszik lehetővé a mérsékelt égövi vakondok számára, hogy a téli hónapokat is ébren tölthessék. A nőstények számára a vemhesség és a szoptatás időszakában szintén fontosak a kevesebb mozgással elérhető raktározott zsákmányállatok.

Nyáron a talajfelszín közelében ásott járatokban (10-40 cm-es mélységben) tartózkodnak, télen jóval mélyebb rétegekben (akár 1 méteres mélységben) vészelik át a hideg időszakot. Aktivitásuk nem köthető napszakhoz – csillapíthatatlan étvágyuk miatt éjszaka és nappal egyaránt vadásznak. A gyors anyagcseréjű, s így magas oxigénigényű vakondok rosszul szellőzött járatrendszerekben zajló életét az teszi lehetővé, hogy e földalatti állatok vére – a felszínen élő fajokkal összevetve – nagyobb mennyiségben tartalmaz hemoglobint. A vakond a felszínre csak ritkán jár ki, ilyenkor mellső lábainak belső szélére támaszkodva, gyors hullámzó mozgással éri el azt a pontot, ahol ismét a föld alá ássa magát. A felszínre kimerészkedő egyedeket nappali és éjszakai ragadozók egyaránt fogyasztják. A ragadozók közül a föld alatt legfeljebb a kistermetű menyét képes e specializált rovarevőt zsákmányul ejteni.

A vakondtúrások elcsúfítják a pázsitot és a kertet. Tövestől kiforgathatják a növényeket a talajból. A vakondtúrások elegyengetése nem oldja meg a vakondproblémát. Mivel hazánkban 1901-óta védettséget élvez, így a vakond irtása TILOS! Egyetlen alternatíva maradt a probléma megoldására: a vakond elűzése és távoltartása arról a területről, ahol nem kívánatos a jelenléte.

Comments are closed